Van választásod.

Kedves Olvasók!

Idestova 5 éve nem írtam ide nektek...volt egy komoly mélypont az életemben mindazok ellenére (vagy talán éppen ezért), hogy daganatos  szempontból tünetmentes vagyok. Azért így írom, mert a daganatos betegség egy állapot, melyből kigyógyulni nem lehet sohasem...életem végéig elkísér, mint egy árnyék...

Azt megtanultam az évek során, hogy az élet rövid, élvezni kell minden együtt töltött időt a szerelmünkkel, családunkkal, barátainkkal. Minden pillanat számít. Amikor azt gondoljuk, hogy nem történik semmi, Isten akkor is dolgozik rajtunk, velünk, hogy napról napra bölcsebbek legyünk. Soha nem lehet tudni, hogy mi fog történni holnap, vagy akár a következő percben. Lehet, hogy ma még együtt vagyunk a párunkkal, holnap pedig találkozunk egy olyan megindító emberrel, akiért képesek vagyunk feláldozni az eddigi életünket, s kilépünk a komfortzónánkból, hátrahagyva magunk mögött mindent, ami a biztonságot, a meleg otthont jelentette...Lehet, hogy ez nem a leglogikusabb, legbölcsebb, legfelelősségteljesebb döntésünk, de akkor és ott előfordulhat, hogy úgy érezzük, ez a leghelyesebb, amit tehetünk. Persze, ezzel a mondatommal senkit nem buzdítok arra, hogy rúgja fel az eddigi életét, főleg, ha boldog a jelenlegi helyzetében. :) Én is boldog vagyok. :) Sikerült végre saját ingatlanhoz jutnunk a párommal, felújítandó családi házacska, de a miénk. :) Apró léptekben helyre pofozzuk. :)

Depressziós voltam, gyógyszerre volt szükségem, hogy rendbe hozzam az idegeimet....és pszichológushoz jártam....nem azért, mert a páromra, családomra nem számíthattam, hanem azért, mert nem akartam senkit terhelni a problémáimmal. Nekik is megvolt a maguk baja. 

Aztán jött egy hatalmasan pozitív dolog az életemben: öcsémék bejelentették, hogy gyermekük lesz...:) Nem sokra rá felkértek, hogy legyek a kisgyermekük keresztanyukája, én pedig hatalmas vigyorral, örömkönnyekben úszva IGENT mondtam. :) És itt szúrnám közbe a bejegyzésem címadó szavát (mondatát): TIMSEL (van választásod). Lehettem volna továbbra is depressziós, de nem tettem, mert nagy öröm ért, és inkább arra koncentráltam. Mindig eldöntheted, hogy belesüppedsz a szomorúságba, a depresszív gondolatokba, vagy fogod magad, és felállsz, megrázod magad, s azt mondod: "volt jobb, lesz rosszabb" (Réz András)...:) Az élet olyan, mint egy hullámvasút, mindig vannak és lesznek mélypontok, és magasságok is, ezért olyan szép ez az út, amit a testi halálunkig végigjárunk. Ezt az utat a párommal, és a családommal (ameddig az idő engedi), valamint a barátaimmal szeretném megtenni még nagyon-nagyon sokáig...

Lesz folytatás...:)

 

Puszi nektek!

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon