Kedves Olvasók!

Igen, tudom, már jó ideje nem írtam ide, de tettem magamnak egy fogadalmat: ha túl leszek a fél éves kontroll vizsgálaton, és jó híreket kapok, akkor jelentkezem ismét. :) Hát, itt vagyok! :)

Mint látjátok, ezen bejegyzésemnek azt a címet adtam, hogy "bizonyosság"... találós kérdés: miért?

Azért, mert hiszem, hogy Isten velem volt, mikor megszülettem, és azóta is mindig együtt járunk, csak nem mindig észrevehető a jelenléte, de ez nem jelenti azt, hogy nincs velem, egyszerűen csak csendes, és biztonságot adó...

Volt egy eset 2014. januárjában, amikor végérvényesen elköteleztem magam Mellette...Nehéz erről írnom, de úgy érzem, most már elég erős vagyok hozzá, hogy nyilvánosságra hozzam a szerelmemen, családomon, barátokon kívül mások számára is...Az történt, hogy már a harmadik műtétet hajtották végre az orromon a rák miatt hét hónapon belül (most gondoltam csak bele, hogy micsoda bűvös számok ezek: a hét és a három! Talán nem véletlen....:)). Rövidke kis operáció kevés kockázattal, mégis nehéznek bizonyult, ugyanis a műtét után, még ébredés előtt elfogott a rettegés....azt éreztem, hogy egyedül vagyok, mint a kisujjam...egy sötét veremben találtam magam, amelynek nem látom a végét....iszonyú ijesztő, rémisztő, fájdalmas volt, és a fulladás kerülgetett....közben csak zuhantam, zuhantam, zuhantam egyre lejjebb és lejjebb a mélységbe...ám egyszer csak megkönnyebbültem....vakító fényességet láttam, és hirtelen nem voltam magányos, békesség, nyugalom szállt meg, majd meghallottam a műtős hölgy kiabálását, hogy ébredjek már fel, és hogy nincsen semmi baj....már túl vagyok mindenen...

Meggyőződésem, hogy a fényesség és az, hogy már nem voltam társtalan, az Istennek köszönhető...azt gondolom, hogy Isten ezzel a jelenséggel mutatta meg számomra, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy elmenjek az élők sorából...célja van velem...

Soha nem ébredtem még ilyen nyugodtan, magabiztosan, teli életkedvvel....akkora erőt adott nekem ez az egész dolog, ami történt, hogy hegyeket tudtam volna mozgatni. Hihetetlenül hangzik igaz? Műtét utáni hegy mozgatás...!!!!! Pedig tényleg így volt!!! Ez nagy megnyugvást adott a szerelmemnek, és a családomnak is, hisz azt látták, hogy minden a helyén van a körülményekhez képest, mert előtte nagy aggódás volt, ugyanis soká ébredtem fel az altatás után...meg aztán elbeszélgettek a dokival, és azt mondta, a műtét sorozatnak vége, egyetlen esélyem maradt: a sugárkezelés...El lehet képzelni, mekkora nyomás volt a szerelmemen és a családomon, hogy miként közöljék ezt a tényt velem...Persze, rögtön megéreztem, hogy valami gond van, így meg is kérdeztem, hogy mit mondott az orvos, majd elmondták...én pedig úgy fogadtam, hogy rendben, állok elébe, hisz meg fogok gyógyulni, ők és a Jó Isten velem van, tehát gond egy szál se!!!! Kopp-kopp-kopp....még így van....remélem, sokáig így is marad...:)

 

 

Megosztás a facebookon