Kedves Bloglátogatóim!

Ígértem a folytatást, így meg is teszem...

Azt gondolom, hogy nem lehetnek a velünk történt események szimplán feketék, vagy fehérek, létezik a szürke szín is, és annak legalább ötven árnyalata...:)

Na de a lényeg, hogy mi az én célom ezzel a blogírással kezdő kismanóként:

Az, hogy lelki, fizikai síkon egyaránt segítséget nyújtsak sorstársaimnak abban, miként vegyék a különböző élethelyzetekben az akadályokat, úgy mint születési rendellenesség és a rák.

Isten mindig újabb és újabb kihívások elé állít minket, melyet tanító céllal tesz, hogy megismerjük, és ezáltal szeressük önmagunkat, melynek egyenes következménye az, hogy másokhoz is szeretettel, toleranciával viszonyulunk...Ez nagyon szépen hangzik így, ahogy leírtam, na de a realitás talaján mozogva, ki az, aki ezt véghez is tudja vinni minden egyes nap?! Senki! De van kiút, hisz felfogás kérdése az egész. Hehe, könnyű azt mondani, gondoljátok magatokban, és van is benne igazság, mi tagadás. Úgy hiszem, a más felfogás egyik alapfeltétele az, hogy Isten időközönként megleckéztessen, és elfogadtassa velünk azt, hogy nem irányíthatunk mindent, mert van egy felsőbb hatalom odafent, aki mozgatja a szálakat...

A fenti okfejtésemből következik, hogy Isten már a születésünkkor eldönti, milyen életet szán nekünk, ugyanakkor mindenkit egyedinek teremtett, saját észjárással, tehát az ember maga is bele tud avatkozni saját élete formálásába, viszont Isten kijelölt nekünk egy utat, amelyben akár kitérőket is tehetünk...a kérdés az, hogy mi Isten véleménye erről.

Azt gondolom, hogy a Jóisten nekem azt szánta, hogy ajak- és szájpadhasadékkal szülessek. Azt akarta, hogy megbecsüljem magát az életet, a családomat, és később a szerelmemet, a barátaimat, a munkahelyemet, és egyáltalán mindent....Valószínű ezt a feladatot nem sikerült teljesítenem, Isten nem engedett át a vizsgán...megbuktatott...és rákos lettem...

Folytatása következik...

Jó éjszakát Nektek!

Megosztás a facebookon